Az egész úgy kezdődött, hogy visszaütött...
Ciklonális mező, összeáramlás, elég komoly CAPE-értékek... (egy kis emészteni való) A déli áramlás térségünkben (Nógrád) kifejezetten jót szokott jelenteni. Télen mediterrán ciklon csapadékát torlasztják hegyeink, és ha éppen szerencsénk van, havat adnak, tavasszal-nyáron pedig itt vannak a mostanihoz is hasonló helyzetek. A délies irány pedig megfigyelési és fotózgatási szempontból is nagyon előnyös, változatos és jó terepek vannak jó kilátással. Ilyen előzményekkel néztünk ennek a zivataros éjszakának elébe Lóránt barátommal, aki a mobilitásért felelős manager kicsiny csapatunkban. Szóval kocsi van, fényképezni tudunk, a kérdés csak az, lesz-e valami...? Az előzetes várakozások esti-éjszakai órákban kialakuló zivatarrendszerről szóltak, és a megfelelő térképeket átpörgetve valami hasonló rajzolódott ki szemeim előtt - éjfél tájékán robbanna be a Duna vonalában, nekünk megfelelő irányban a rendszer, és a meredek déli áramlással kapna minket telibe. Ennek megfelelően hajnali 1-ig adtunk magunknak időt, ha eddig nem látszik semmi, irány az ágy. Nos ,nem mentünk aludni... Ha a fejlemények nem is pontosan úgy alakultak, ahogy vártuk, azért nem lőttük nagyon mellé a dolgokat.
Az esti órákban a Dunántúlon már kialakultak az összeáramláson a zivatarcellák.
Ez a vonal lassan húzódott kelet felé, legalábbis ebben bíztunk...
Egy órával később azért még picit feszülten figyeltem a radart, mert nem látszott semmi a Duna vonalában. A dunántúli cellák kialakulási helyét nézve és a képzeletbeli (Észak-Északnyugat - Dél-Délkelet-)vonalat folytatva vigyázó szemünket Csepelre vetettük... És igen! Ott van!
Itt már somolyogtam magamban, és intenzív üzenetváltás kezdődött a kollégával. :-)
Két-három radarfrissítést megvárva és megbizonyosodva, hogy itt bizony akció lesz, eldöntöttük - indulunk! Ekkor így festett a radar, Budáról komoly csapadékot, a környékről kemény villámtevékenységet jelentettek.
Több se' kellett nekünk, irány a határ!
Az első próbálkozás a zivatarok távolsága miatt nem járt nagy sikerrel, bár ez nem csoda, ekkor még csak Észak-Pesten jártak zivatarjaink. Éppen ezért kissé délebbre helyezkedtünk át, így egyrészt ez idő alatt közelebb is kerültek, másrészt mi is jobb szögből láthattuk a vakuzást. Ami ekkor már egészen korrekt villámlássá erősödött, igaz többnyire még felhők mögötti, távoli villámokról volt szó. Az első "kapás" két óra előtt nem sokkal jelentkezett, nyugat felé, a Börzsönyt figyeltük:
Na innentől kezdődött az extázis-hangulat, beindult a buli. De még hogy!
Ami a legjobb volt, hogy nem pontosan déli volt az áramlás, volt egy kis keleties beütése, pont annyi, amennyire maga a rendszer is "megdőlt" az északi irányhoz képest. Ez azt eredményezte, hogy gyakorlatilag előttünk vonult el a rendszer, de mindvégig csak az "oldalát" mutatta nekünk, csapadéktevékenység nélkül.
Aztán persze az is megérkezett, körülbelül negyed órát tudtunk itt tölteni, de ezalatt rengeteg lecsapót láttunk, percenként körülbelül 4-5, később több is elszólta magát. Ekkor azonban dél felől egy hirtelen kialakuló cella közeli (1-2 km) sistergős lecsapói és az eleredő zápor visszavonulásra szólított fel.
 |
| Hull a hó... ja nem, csak a kifutószél hordja az akácvirágot |
Menet közben szinte hófehér úton mentünk, mintha havazott volna - az út mellett végig virágzó akácfák vannak, a kifutószél pedig rengeteget letépett belőlük. Nagyon látványos volt. Állatkákkal is találkoztunk, őzekkel, nyúllal, sünnel, szóval kész állatkert... :-) De nem volt időnk nagyon foglalkozni velük, mert nyomunkban erős vakuzás volt. Megálltunk Gyarmat határában, és... Fenomenális látvány tárult elénk. Visszaemlékezve fél órának is tűnt, de a képen tanúsága szerint mindössze tíz perc alatt történt minden. Percenként 6-8-10 lecsapó, rengeteget sikerült elkapni is, a legközelebbiek már egy kilométeren belül! Extázis, nincs rá jobb szó, mint a hülyegyerekek ugráltunk örömünkben. :-) De beszéljen inkább néhány kép! Csak a leglátványosabbakat válogattam, de sokkal több volt ezeknél, hisz közel a horizont felét zivatarok és villámaik foglalták el, csapkodott mindenfelé, elképesztő volt, még mindig a hatása alatt vagyok...
Ezzel a trióval indult... A Börzsöny felé, nyugatra nézett először a gép:
Minden kép 15 másodperces expó, lehet számolgatni, milyen sűrűséggel csapkodtak... Fergeteges!
E két kép között is alig telt el egy perc, dupla lecsapók, szinte ugyanott...
Az előbbi két képen dél felé néztünk, most újra nyugatra:
S végül, de nem utolsósorban ezzel az alig egy kilométerre lecsapó szörnyeteggel be is végeztünk, eleredt az eső:
Még egy ideig kocsikáztunk, láttunk áramkimaradást, rövid, de nagyon intenzív csapadékot, majd egy rövidke csapadékszünetet kihasználva "hazakértem" magam. Nekem még szerencsém volt, Lórinak kevésbé én csak ippeg' vizes lettem, ő lefürdött. :-)))
Így sikerült hát az év első villámfotózása, nem akármilyen indítása volt ez az igazi nyári szezonnak!
Győztünk!